Az esés
Az eséstől a kezdők félnek a legjobban. Az esés a legtöbbször olyan gyorsan történik, hogy azt az ember észre sem veszi, így nincs idő megijedni sem. Valószínűbb már viszont, hogy az esés után fáj a hátunk, lábunk vagy valamely testrészünk. Ezt csak azután érezhetjük a legjobban, miután felálltunk, és megbizonyosodtunk róla, hogy ez nem álom volt, megtörtént az esés és pont velem.
A kezdők vannak a legnagyobb veszélyben az esés szempontjából. Még a lovagláshoz elengedhetetlen izmaik nem erősödtek meg igazán, és az egyensúlyérzékük sem túl jó még (folyton azt hiszik, lecsúsznak a ló oldalán, ha az kanyarodik). Az sem ritka dolog, hogy a kezdő lovas nem érzi magát teljes biztonságban lova hátán (ez elengedhetetlen a lovagláshoz!), és minden pillanatban arra gondol, hogy leesik. Ez miatt görcsössé válik, és előbb vagy utóbb félni kezd a lovától, pedig ő aztán tényleg nem tehet erről az egészről.

Minél jobban hiszi azt egy lovas, hogy ő már nagyon jól tud lovagolni, a legtöbbször akkor is esik le.  

Hogyan essünk le a lóról?
Tulajdonképpen ez egy felesleges kérdés, mert a legtöbbször az embernek leeséskor - mivel olyan gyorsan történik - nem jut eszébe az, hogy hogyan is kéne leesni. Ha azonban a leesés lassan történik (például, tudod, hogy elveszítetted az egyensúlyodat, és le fogsz esni) kapaszkodj meg a ló sörényében vagy a nyeregkápában, és a lábaidat szorítsd össze. De körülbelül ha már a ló hasával egy vonalban van a fejed, jobb, ha hagyod magad leesni. Ez ugyanis neked is, és a lónak is könnyebb abból a szempontból, hogy nem kell magadat visszahúznod a nyeregbe, ha már nagyon lent vagy, a ló sörényét sem téped ki és nem is húzod félre a nyerget. Ha mindenféleképpen le fogsz esni, a térdeidet húzd magadhoz, és a hátadat hajlítsd be előre felé. A kezeiddel pedig fogd meg a fejedet, így még jobban véged azt. És a legfontosabb, hogy a kengyelből vedd ki valahogyan a lábad.

 Hogy elkerüld a súlyos sérüléseket, mindig viselj kobakot, amikor lovon ülsz!!! A védőmellény sem árthat!!!