Induljunk ki talán abból, hogy a ló társas állat, ménesben él (jobb esetben).  A ménes lehet 2, 3 vagy akár 30 tagú is, így a lovaknak meg kellett tanulniuk valamiylen beszédformát kialakítani eymás között. Beszélhetünk it a hangjukról, de a testbeszédük okkal inkább árulkodóbb!

A ló hangja
Sokszor hallhattunk má lovat nyeríteni, de vajon azt is tudjuk, hogy ezt miért csinálja?! Számtalan oka lehet rá! Vegyük elsőnek a csikót és az anyját. Az anya nem csak a szagról, de a csikó hangjáról is felismeri, hogy őhozzá tartozik-e vagy sem. A méneknél isnagy szerepe van a hangnak, illetve a nyerítsének, ha párzási időszak van például ez remekül kihasználható egymás hívására. Vagy a tipikus "röhögés". Biztosan tudjátok, hogy miről beszélek, az amikor esetleg répát nyújtasz felé, vagy a vacsoráját apja, de a nagyon ragaszkodó lovak a gazdáik felé is hangztatják. Más lovaknak akikhez kötődnek szintén alkalmazzák.

A testbeszéd
Kezdjük hát az elején. Ha egy ló még nem simert lóval találkozuk, akkor a szaglására hagyatkozik. Remek szaglásuk van, így a két ló egymástól szagmintát vesz, amit általában a dominancia kifejezése követ, hogy mindenki tisztában legyen az erőviszonyokkal. A két ló összedugja az orrát, majd a dominánsabb (lehet az kanca, avgy mén) előre dobbantja az egyik mellső lábát egy hangos "nyígás" kíséretében.Ha az egyik ló egyből elfogadja a másikat fölötte állónak, akkor ezzel a dolog le is zárult, ha mindkettő magát tekinti dominánsnak a másikkal szemben, akkor komoly harcra is sor kerülhet, ha van rá módja a lovaknak.
A ló a másikkal többféle módon is harcolhat. Ha a harc egyoldalú, akkor elég egy fenyegető sunyítás, vagy jelzésértékű harapás. Ha ez nem elég, akkor komolyabb harapás következik, ha ez sem dönti el a "főnökséget", akkor jön a rúgás. Vagy "fart lök" a két ló, és hátsó két lábbal rúg, vagy az első lábakkal küzdenek. Ez utóbbi méncsikóknál gyakran figyelhető meg játékos formában, amikor egymással szemben felágaskodnak, és a két első lábbal kapálnak, próbálják a másikat maguk alá gyűrni, a földre teperni. Sajno néhányló teheti ezt emberrel is, rossz élmény vagy hiányos nevelés miatt.

Ha egy ló figyel, akkor mindkét fülét egyenesen az ismeretlen tárgy ileltve személy irányában áll. Ha elfogadja az újsonságot, akkor csakhalk szuzogást hallunk, és ha már meggyőződött róla, hogy nem jelent rá veszélyt esetleg tovább is áll, vagy játszanikezd vele, érdeklődik felőle.
Ha nem csak halk szuszogást hallunk, akkor óvatosabbnak kell lennünk, mert a nagy horkantások már veszéylesebb dologra utalnak (legalábbis a ló szemszögéből). Ilyenkor legyünk óvatosak, mert bármikor félreugorhat, vagy thet hirtelen mozdulatokat.

Általában érdemes szem előtt tartani, hogy a ló megérzi, hogy az ember fél-e, és ennek megfelelően viselkedik ő is. Az idegesség is átragad rá az emberről. A lóval való bánás során mindig legyünk nyugodtak, határozottak, egyértelműek (!), de nem durvák.

Ha a lónak nem tetszik valami, vagy más állatra akar támadni, a füleit szorosanhátracsapja, majdnm teljesen lesimulnak, ilyenkor nagyon óvatosnak kell lennünk, ha egy ló így jön felénk, az semmi jót nem jelenthet. Te tévesszük össze azzal, amikor hátrafelé figyel!

Ágaskodás: Az ágaskodó ló erőfölényét igyekszik kimutatni. Az ágaskodás az emberrel való kapcsolat során gyakran ellenkezést is jelent.

Felszabadultan mozgó ló: A ló, ha hosszabb ideig nem mozgott, vagy ha erejét akarja megmutatni, gyakran különösen lebegős mozgással üget vagy vágtázik. A ló a szabadban általában nem üget folyamatosan hosszú ideig, szívesebben lép vagy vágtázik. Ez az állapota képezi az egyetlen kivételt. Az iylen mozgás közben nem ritka at úgynevezett zászlós farok, ez a jókedvének a jele.

 Játékra hívó magatartás: A lovak élénk figyelemmel és enyhén felemelt farokkal hívják egymást játékra.

 Hempergés: A tisztálkodáson kívül élvezetet is ad.