A lovak hallása sokkal jobb, mint, az embereké. Hiszen régen a vadonban menekülő állat volt, ezért jó hallással kellett rendelkeznie, hogy a ragadozókat időben meghallja.
A füleit több irányba is képes mozdítani. Általában mindkét fülével ugyanabba az irányba fülel, de az is előfordulhat, hogy a füleit külön-külön mozgatja.

Az éber ló előre hegyezi a füleit, figyel minden zajra. A nyugodt, szunyókáló ló oldalra lógatja a füleit. A sunyító ló teljesen hátralapítja a füleit, felemeli orrát. Ezt nem szabad összetéveszteni azzal, amikor csak hátrafele fülel. Ilyenkor figyel a lovasára vagy egyéb zajra.

A lovak hallása rendkívül kifinomult, sokkal jobb, mint az embereké: mélyebb és magasabb hangokat is képes érzékelni.
Az embernél hamarabb és nagyobb távolságról meghallja más lovak hívójelét, autók hangját, stb. Szabadon tartott lovak hamar és messziről felismerik gazdájuk autójának hangját és társítják egy bizonyos személy feltűnésével.