Pipálásnak nevezzük, amikor a ló felső ajkát felfelé csücsörítve, orrlyukai előtt ajkával csésze alakot formálva hevesen szimatol. A pipálásra a ménnek alapos oka van: az erős szippantással orrához tereli a levegőt, ami ebben az ajakból képzett csészében koncentrálódik, és így a ló "illatelemzést" végezhet. A mének főként akkor pipálnak, ha a sárló kanca szagát érzik a közelben. A "közelben" persze az ő számukra mást jelent, mint az igen gyenge szaglású embernek - a csődörök ugyanis több kilométer távolságból is megérzik a sárló kanca illatát.

Nemcsak a mének pipálhatnak - bár ez a viselkedés mindenképp rájuk jellemző leginkább -, hanem ismeretlen, furcsa szagok érzékelésekor akár egyes kancák is így reagálhatnak. A csikóknál is gyakran láthatjuk, hogy pipálnak, ha valami számukra új illattal találkoznak: sok kiscsikó pipál például akkor is, amikor egy idegen embert szimatol végig.