Az injekció beadása tulajdonképpen az álatorvos feladata. Ha azonban vészhelyzetben semmiképp nem tudsz egy állatorvost előkeríteni, magadnak kell cselekedned. Egy laikus azonban csakakkor adhat be injekciót, ha tanulta, és tudja a módját.
Ha lovad beteg, az injekció alkalmazása gyakran elkerülhetetlen. Vannak azonban más lehetőségek is, amelyekkel hatékonyan segíthetünk a lovon. Gyógyszereket például kenőcsök vagy oldatok formájában is fel lehet vinni a bőrre. innen behatolnak a testbe, felszívódnak, és bekerülnek a vérkeringérbe. Egy lónak természetesen a takarmánnyal együtt is adhatunk gyógyszert, vagy porban feloldhatjuk akár az ívóvízében is. A féregtelenítő anyagot közvetlenül a szájba fecskendezik. Ezeket a gyógyszereket ily módon sokkal könnyebb beadni, kevésbé veszélyesek, mint az injekciók, és a laikusok szempontjából mindenképpen előnyben részesülnek.
Az injekcióknak viszont megvan az előnyük, hogy a gyógyszer hatóanyagai közvetlenül a vérbe kerülnek. Jóval gyorsabban hatnak, mert nem kell először ázhatolniuk a bőrön vagy az emésztőrendeszeren. Az injekciók tehátnagyon hazsnosak és hatékonyak, ha arról van szó, hogy a lónak szükség esetén minél gyorsabb enyhülést biztosítsunk. Ha az ember fecskendőtűvel ad be egy gyógyszert, nem pedig szájon vagy bőrön kerseztül, sokkal jobb koncentrációt és gyorsabb hatást érhet el. Ezért többnyire az injekciókban adják be mindazokat az antibiotikum-féleségeket, amelyeknek  nagy adagban kell a vérbe jutniuk.
Azok a gyógyszerek, amelyeket injekcióban kell beadni, lényegesen drágábbak, mint az egyéb anyagok. A fecskendővel át kell szúrni a ló bőrét, és a test számára idegen anyagot kell bejuttatni a szervezetbe. Ez azonban nem egészen veszélytelen. Egy piszkos és már használt tűn keresztül veszélyes adag betegségcsíra juthat a ló testébe. Ezért különösen fontos, hogy csak steril, egyszer használatos fecskendőket alkalmazzunk. Ezenkívül a védőkupaknak a lehető legtovább rajta kell maradnia a tűn. Magát a tűt sohasem szabad közvetlenül megfogni, még akkor sem, ha előtte fertőtlenítettük a kezünket. A gyógyszerek, amennyiben nem szakszerűen adtuk be őket, allergikus reakciót válthatnak ki, vagy jelentősen korlátozhatják és veszélyeztethetik a ló egészségét.

Az injekció három fajtája:

   1. Szubkutáns injekciók
A gyóygszert közvetlenül a bőr alá fecskendezik. Ez a legkönnyebb módja az injekció beadásának. Ilyenkor felemeljük a bőr egy darabját, könnyedén összecsípjük, és a folyadékot az alatta lévő kötőszövetbe fecskendezzük. Így adják például a tetanuszinjekciókat.

   2. Intramuszkuláris injekciók
A gyógyszert egy nagy kiterjedésű izomzatba fecskezdezzük, amelyikben aztán szétoszlik. A lónál elég egyszerű, mivel izmai meglehetősen nagyok. Viszont rendkívül óvatosan, lassan fecskendezzük, hogy ne okozzunk túlságosan nagy féjdalmat a lónak.

   3. Intravénás injekciók
A gyógyszer ezen az úton hat a leggyorsabban. ezek az injekciók azonban nem egészen veszélytelenek. Először is: könnyen megsérthetünk egy vékony vénát. Aztán ha egy gyógyszer túlságosan gyorsan jut be a vérkeringésbe, komoly szív- és tüdőreakcióra kerülhet sor. Ha nem találjuk el a vénát, a gyógyszer a vele határos szövetekben oszlik el, és fájdalmas vérömleny vagy akár tályog is kialakulhat. A legrosszebb, a a gyógyszert a véna helyett tévedésből egy artériába fecskendezik. Akkor közvetlenül az idegközpontba jut, s egy ilyen súlyos tévedés akár halálhoz is vezethet. A kockázatok elkerülése végett intravénás injekciókat csakis vészhelyzetben szoktak beadni. Ez pedig  kizárólag a szakképzett állatorvos dolga!

Az injekció a gyakorlatban

   1. Először is alaposan át kell vizsgálni az oltóanyagot tartalmazó üvegcsét. Nem minden gyógyszert lehet injekcióval beadni. Ezenkívül a gyógyszer szavatossági idelyének még hatályosnak kell lennie, s a színének és állagának sem szabad elváltozásokat mutatnia.
   2. Ezutám nagyon alaposan meg kell mosnunk a kezünket, hogy tiszta legyen, majd alkohollal fertőtlenítenünk kell az üvegcse tetejét.
mielőtt felszívnánk az oltóanyagot a tűbe, annyi levegőt kell beszívtatni, amennyi  folyadékot később fel akarunk húzni.
   3. A fertűtlenített fecskendőtűt ezután a kupakon keresztül az oltóanyagos üvegcsébe szúrjuk, és belenyomjuk a levegőt.
   4. Ezután szívjuk fel a gyógyszert az injekciós tűbe.
   5. Végül kihúzzuk a tűt az üvegcséből, a fecskendőt felfelé tartjuk és vigyázva kinyomjuk a benne maradt levegőt. Ha az injekciót nem adjuk be azinnal, a tűre okvetlenül ismét fel kell helyezni a védőkupakot.

Az injekciót négy különböző helyre adhatjuk be:

   1. A nyakba:
Itt ugyan védve vagyunk a paták rúgásaitól, de fennáll a veszélye annk, hogy a szúrás helyén vérömleny vagy tályog jön létre. a legtöbb gyógyszert csak kis mennyiségben és nagyon lassan, türelmesen lehet beadni. Az a legjobb, ha a folyadékot két részre osztjuk, és a ló nyakának előbb az egyik, majd a másik oldalán adjuk be.
   2. A mellkasba:
A kezelő személy számára ez ugyanolyan kényelmes, mint a nyakba adott injekció. A mellizopmba azonban legfeljebb 10 ml folyadék fecskendezhető.
   3. A farpofába
Ebben az esetben vigyázz a rúgásokra! Hogy elkerüld őket, állj lehetőleg minél közelebb a ló felső combjához.
   4. A farba
Itt is fennáll a vezsélye annak, hogy a ló kirúg. Mivel a bőr itt nagyon vastag, valamivel nagyobb erővel kell beszúrni a fecskendőt.