Az első igazi lovak csak póni méretűek voltak. Az ősember csak a húsukért vadászta őket. Először azért háziasította őket, hogy egyszerűbb legyen a hús beszerzése: nem kellett olyan gyakran vadászni.
Ám amikor az emberek áttértek a földművelésre, a ló hasznos társukká vált. Már nem ették meg, inkább élete végéig eltartották, hogy dolgozzanak velük.



Először földet műveltek velük, majd kocsi elé fogták őket. Végül pár bátor ember felmerészkedett a hátukra is. Az ember világképe ezzel teljesen megváltozott. Lóháton ülve jobban tudtak vadászni is, a ménest is irányíthatták így. Arról nem is beszélve, hogy így sokkal nagyobb utakat voltak képesek megtenni. Megkezdődtek a népvándorlások, ezzel együtt a háborúk is, ahol a ló szintén hasznos társa volt az embernek.
Innen már csak idő kérdése volt, hogy mikor jut el az ember a mai lovaglótudásig.