A lovak legkorábbi őse, az Eohippus, először ez eocén (hajnal) korban jelent meg. Erre utal a név is: a hajnal lova. Bizony, meglepődnél, ha egy csoda útján találkoznál vele. Még csak nem is hasonlított a mai lóra. 36 centiméter magas lehetett, és jobban hasonlított a kutyára, mint a lóra. Ráadásul a lábain nem is volt pata, csak valamilyen pataszerű szaru képződmény. A kutyákhoz hasonlóan ujjpárnáik is voltak. A mellső lábán 4-4, míg a hátsókon 3-3 ujj volt. Ezek a jelek arra utalnak, hogy ez a piciny lovacska élőhelye a puha talajú őserdő volt. Mivel kicsik voltak, alacsony cserjék leveleivel táplálkoztak.

Később javult a helyzet a lovakkal kapcsolatban, egyre jobban kezdtek ló formát ölteni. Az Eohippust a fejlődés "nyugdíjba küldte", és kifejlődött belőle a Mesohippus, majd a Miohippus. Ők már magasabbak voltak őseiknél. A legjelentősebb változás azonban a lábukon következett be: már csak 3-3 ujjuk volt

Később a dús növényzetű őserdőket felváltották a puszták. A lovaknak pedig életbemaradásuk miatt, muszáj volt alkalmazkodniuk ehhez: legelniük továbbra is kellett, de már a földről. Ehhez elengedhetetlen volt a hosszú nyak, ugyanis csak így tudták elérni a füvet. Ám egy legelésző lovacska-előd jó zsákmányt jelentett a ragadozók számára. Ezért a pacik elődjének néhány biztonsági funkciót kellett bevetniük: a szemeik már oldalt helyezkedtek el, így látóterük növekedett, és időben észre tudták venni az éhes ragadozókat. A lábaik megerősödtek, és egyetlen ujjuk maradt, amelyet már teljesen szaru borított, így kialakult a patájuk. Ez a sok változáson keresztülment lovacska a Pliohippus.

A Pliohippusból fejlődött ki egymillió évvel ezelőtt a mai ló, az Equus caballus. Ez a faj magában hordozza az összes ma élő lófajta tulajdonságait. Az Equus eredeti hazája Amerika volt, ahonnan az akkor még létező földhídon át eljutott Eurázsiába (Európa és Ázsia közösen). Amerikában ismeretlen okok miatt teljesen kipusztult, és csak a hódító spanyolokkal tért vissza. Az Equus caballus a földrajzi környezet különbözőségei miatt a Föld különböző pontjain másképpen fejlődött tovább, így kialakult a három ismert alfaj, amelyekhez a mai lófajták mindegyike köthető: az egyik ilyen az ázsiai vadló (taki), a másik a Przewalski ló, a harmadik, pedig a tarpán.