A lóversenyzést Magyarországon Széchenyi István honosította meg. A lóverseny kezdetben az egyszerű falusi emberek lovainak a templom körül vagy a főtéren történő futtatása volt. Általában csak két ló futott, összehasonlításképpen. Akkoriban még csak erkölcsi győzelmet jelentett, ha valakinek gyorsabb lova volt, illetve a győztes ló tulajdonosa később nagy árért tudott megválni lovától. Élelmes futtatók, főleg kisbirtokosok később külön arra tenyésztettek lovakat, hogy az ilyen versenyeket megnyerjék, majd drágán eladják négylábújukat. Ezzel szerencsétlen parasztok egyik bevételi forrását szüntették meg. Magyarországon a lóversenyzésnek két ága van: a galopp és az ügető. A lóverseny mindkét ágában (a cél a lehető legnagyobb sebesség elérése, így a győzelem megszerzése, persze az adott ág szabályainak keretén belül. A mai szabályok szerint az a ló az ügetőverseny nyerője, amelyik a célvonalat először érinti orrával, majd teljes testhosszával érvényes jármódban áthalad azon. Ha ezt két ló egyszerre teszi, akkor holtversenyben nyernek. Holtverseny persze a helyezéseknél is kialakulthat, de nyerő esetén a legfontosabb. A mezőnyök általában 7-14 lóból állnak. Díjversenyekben és a galoppon a lovaknak egy távot kell megtenniük, míg az ügetőn a hendikep versenyekben gyakori a térhátrány a jobb képességű lovaknak.

A galopp versenyeken a lovak általában angol tleivér fajtájúak, de rendeznek versenyeket akhal- teke és arab telivér lovaknak is. Ezek a fajtájú lovak nagyon korán fejlődnek, ezért 2 évesen már belovagolják őket, és 3 évesen versenyeznek velük. Három távot különítünk el: rövidtáv (900m), középtáv (2400) ileltve a hosszútáv (3200 m). A távot, mint a neve ismutatja, galoppozva kell megtenni a lovaknak.

Az ügető is egyre elterjedtebb lósport manapság, de egészen más mint a galopp. Itt nincsenek távok megkülönböztetve. Az adott távot kizárólag ügetésben lehet megtenni, ezért külön fajtákat tenyésztettek ki erre a célra. Ezekröl a fajtákról többet is megtudhatsz a lófajták menünkben.