A western lovaglás hazája Amerika, de zömmel azokban az országokban honos, ahol még mindig szarvasmarha terelésre és munkákra használják. Ilyenek: Afrika egyes részei, Ausztrália, Új- Zéland, Argentína. De ez a stílus egyre népszerűbb hazánkban is, ennek oka pedig az, hogy minden lovas szereti a könnyű, érzékeny, kiegyensúlyozott lovon való lovaglás örömeit. Hozzá tartozik persze az is, hogy egyre többen szeretnék próbára tenni ügyességüket a versenyszámokban és megtanulni e stílus fogásait.

A 16. században a megélhetés a lovaktól függött, hiszen a szállítás, az élelem és a vadászatok, később pedig a marhacsordák terelése, felügyelete a lovaglással szorosan összekapcsolódott. Maga a western stílus a marhák és egyéb állatok körüli munkából alakult ki. Az ezekben az időkben elsajátított szakértelem képezi a mai western lovaglás és western versenyszámok alapjait. Régen Mexikóban és Amerikában hatalmas marhacsordák éltek, sok munkát adva a cowboyoknak. A ló segítségével nagy távolságokat hamar át lehetett szelni, a csordákat gyorsan, könnyen össze lehetett terelni vagy épp leválasztani a betegeket ,gyengéket és sérülteket, továbbá még számos munka elvégzéséhez volt elengedhetetlen a négylábú társunk.

A kulcsszerepet betöltő lónak sok jellemzőnek kellett megfelelnie, mint a robbanékonyság, fordulékonyság, jól izmoltság,  tanulékonyság, nyugodtság, készségesség, nem lehetett ijedős és nem szegülhetett ellen a munkának.

A lovas által alkalmazott segítség adások is ehhez a stílushoz igazodtak, hiszen a lovas egy kézzel tartja a szárat, a másik kezében lasszót vagy egyéb eszközöket használt a ló hátán. A szársegítség indirekt módon hatnak. Ez azt jelenti, hogy ha balra akarunk fordulni, akkor a lazán lógó jobb szárat érintjük a ló nyakához és azzal fordítjuk balra. A szárak ez okból általában nehéz bőrből készültek, hogy a ló érezze ha a hozzá ér. Ebben a stílusban hosszabb lábtartást alkalmaznak. A lovat főként tartásunkkal és testsúlyunkkal irányítjuk. A zabla a már kiképzett lovakon feszítő zabla, ami azt a cél szolgálja, hogy a ló a legkisebb mozdulatokat is megérezze. A western nyereg spanyol/ mexikói eredetű, amelynek a kényelem és a biztonság volt a legfontosabb funkciója. A nyergen található szarv, arra volt hivatott, hogy a meglasszózott marhát a cowboy meg tudja álltani úgy, hogy a nyereghez akasztja a lasszó végét, az állatot pedig a ló súlya tartja meg.

Minden fajtájú ló használható western lovaglásra, de nem mindegyik rendelkezik a megfelelő vérmérséklettel és tulajdonságokkal, ami alkalmassá teszi a western stílusú versenyekhez és lovagláshoz. Fentebb már említett tanulékonyság, nyugodtság, ennek ellenére robbanékonyság és fordulékonyság kell hogy a lovat jellemezze.

Az amerikai quarter horse a legnépszerűbb a versenyek körében kiemelkedő tulajdonságai miatt: gyors, remek állóképesség, fürgeség, intelligencia, örökölt „marhaérzék”. Egyéb amerikai fajták (appaloosa, paint horse) is gyakran használatosak. A lényeges dolog, hogy a ló természetes egyensúlyérzékkel és fürgeséggel rendelkezzen, és megtanítható legyen számára, hogy érzékenyen reagáljon a testtartás és testsúly változtatásokra, valamint a kéz és lábsegítségekre.