Olaszországban a reneszánsz idején több lovagló iskola is nyílt (az első Nápolyban), ami nagyban befolyásolta a fejlődését és a sorsát ennek az új tudományágnak egész Európában.Az iskolalovaglás lehetővé tette a nyeregben való eligazodáshoz szükséges alapismeretek elsajátítását. Aztán az alapelemek elsajátítását követően kezdődhetett a lovaglás sport irányú fejlődése, amelynek köszönhetően megkezdődtek a lóversenyek, vadászlovaglás, a távlovaglás és egyéb lovas versenyek. Azt megállapíthatjuk, hogy az emberiség történelmét lóháton írták. Nagy Sándortól Amerika felfedezéséig minden lóháton, vagy a lónak köszönhetően történt.
A görög és római korban aki tudott lovagolni az különös tiszteletnek örvendett a társadalomban. Aztán lovas cím egyben a nemesség kifejezésévé vált, de a következő évszázadokban a nemesek kénytelenek  is voltak megtanulni lovagolni, hogy részt vehessenek a politikai és katonai életben, és hogy megőrizzék hatalmukat a birtokukon.
De a ló és ember közötti kapcsolat, amely az évszázadok során megszilárdult, az utóbbi évszázadban a robbanómotor feltalálása következtében átalakult, mivel megváltoztak az utazási és hadviselési módok.
A 20. századtól kezdve a lovaglás elveszítette korábbi jelentőségét és kiszorult a mindennapi életből a szórakozás és a sporttevékenység területére.
Ha ma angol stílusról beszélünk, abba számos versenyzési ágazat is bele tartozik:
- Díjugratás, Díjlovaglás, Military, Öttusa stb.
Főbb megkülönböztető jele a westerntől, hogy mások a szerszámok, illetve a ló is. A western ágazatnak megvannak a hozzá illő lovai, de erről majd a másik menüben olvashatsz. Nem csak a szerszámok és a ló más, de a lovas testtartása, segítségei és jelzései is nagyban különböznek. Az "angol lovasok" finom, pici aprólékos segítségeket adnak lovaiknak, alig észrevehető módon, és jelentősek a szársegítségek is! Hogy szemléltetni tudjam, egy pár kéept hozok nektek.