A típus a tenyésztési szakkifejezések között közel száz éve jelen van. A fogalomma az egyed, főként egy- egy populáció termelési irányára, hasznosítási jellegére, olykor a haszonvétel és a piac követelményének kielégítésére utalunk vagy következtetünk. Típus szóval jelölhető a küllemi testalakulás, a testforma, illetve a testarányok is. A lótenyésztésben a típust sokáig a vérmérsékletbeli megkülönböztetésre, a ló hasznosítási formájára értették. A típus fogalmának értelmezése sokféle lehet, mégis leggyakrabban megkülönböztetjük a:
- biológiai értelmebn vett típusosztályzást
- nemesítés- módszertani szemszögbőlvégzett típusbesorolást
- hasznosításra vonatkozó típusértelmezé
- alkalmazott genetikai értelemben elvégzett típuskategorizálás
A típus az állat anatómiai, szövettani, élettani, genetikai és pszichológiai felépítése, amin az egyed megjelenése és használati tulajdonságai alapulnak. Bármilyen rendező elv szerint is végezzük el a típusosztályzást,bármilyen definíciót is használjunk értelomezésére, minden esetben közös jellemzője a fogalomnak, hogy csak egy- egy, vagy csak néhány értékmérő tulajdonságcsoport alapján minősíti az egyes fajtákat. A típus változó értelmezésében az állandóságot az jelenti, hogy lehet fajtán belüli és fajtákon átnyúló kategória. Olyan populációkat sorolunk ide. amelyeket többnyire a származás figyelembevétele nélkül, csak bizonyos értékméő tulajdonságok alapján válogatnak ki, vagy tenyésztenek tovább. Mindegyik típus széleskörben elterjedt, mert jelentős haszon-, használati, és teljesítménybeli értéke van, de nem meríti ki a klasszikus fajtaértelmezés fogalmát. Közöttük vannak olyanok, amelyek a fenti jellemzők mellett sohasem lesznek fajtaknt elfogadhatók. (palomino, pólópóni), mások a fajtává válás folyamatában vannak. Különösen a sportlótenyésztés, ezen belül az ugrósport fejlesztett ki ilyen populációkat, de a szabadidő hasznos eltöltésére szóba kerülő lovak között is szép számmal találunk ilyet. Az utóbbiak jellemzésére a szintetikus fajta fogalmát is használhatnánk, mert kimagasló fenotípusos értéküket, fellazított génszerkezetüket, heterogén örökítésüket tekintve ahhoz közelítenek legjobban.